A hasban székelő és rohamokban fellépő olyan fájdalmak, amelyek a hasiszervek boncolástani elváltozásai nélkül, azok érző idegeinek rendellenes izgalma folytán jönnek létre. A fájdalmak nyomásra rendesen enyhülnek. Okai lehetnek: erjedő anyagok élvezése (fiatal sör, must, rossz befőttek, sajt, rossz tej stb.), bő gázfejlődés a belekben, bélférgek, meghülés, mérgezés (ólom, réz), reflex úton az ivarszervek bántalmai, aranyér, menstruatio stb. A betegség kezelésénél az ok eltávolítására irányított beavatkozások mellett a roham megszüntetésére különböző eljárások alkalmazandók: meghülésnél meleg ruha a hasra, izzasztás (teák), a bélben végbemenő erjedésnél hashajtók, bélgázok által okozott K.-nál szélhajtók (kamilla tea, oleum foeniculi stb.), beöntések, ólom K.-nál opium, tej erjedése által okozottnál mészviz stb. L. még Enteralgia és Felfuvódás.

K. jelei a házi állatok közül lovakon felette gyakran észlelhetők és amennyiben a hasi fájdalmak okát az adott esetben legtöbbször igen nehéz meghatározni, azért általában szokásos a K. elnevezést, min betegség nevét használni, a gyormor és a belek különféle bántalmainak megjelölésére, amelyek a hasban érzett fájdalom igen felötlő jeleivel lépnek fel és folynak le. A lovak K.-jának leggyakoribb okai: meghülés hideg, nedves időjáráskor, vagy tulhideg takarmány evése vagy ilyen ivása folytán; megzabálás tulsok takarmány felvétele következtében, különösen ha ez utóbbi nem is jó minőségü; sok gáz fejlődése a gyomorban és a belekben, könnyen erjedő takarmány etetése után; a bél valamely részletének elzáródása pangó bélsár, bélkő, bélcsavarodás, bélbetüremlés, daganatok, bélférgek stb. következtében; a bélmozgás megszünése a Sclerostomum armatum álcái által okozott éreltömülés következtében és az ebből kifejlődő bélsárpangás stb. A K. tünetei közül azok, melyek a hasban fellépett fájdalmakat jelzik, egészben véve hasonlók szoktak lenni, bármelyike a felsorolt okoknak idézte elő a betegséget. A beteg feszesen jár, állásában nyugtalankodik, első lábaival kaparja a földet, ide-oda tipeg, hasa felé tekintget, farkát csóválja, hátát felpúposítja, majd óvatosan a földre fekszik vagy hirtelen erővel a földre veti magát és hentereg. A fájdalmak rohamokban szoktak jelentkezni, melyek között a beteg bágyadt, nem iszik és nem eszik vagy csak szálal az eléje tett takarmányban. A többi tünetek esetenkint változók. A test felületét izzadtság boríthatja, s egyes testrészek hidegebbek e többieknél; a has feszes és majd csak kevéssé, majd igen erősen kitágult és puffadt; a bélmozgás és meghülés okozta K. eseteiben élénkebb, különben pedig igen renyhe vagy egészen szünetel; a bélsár ürítése késedelmes v. egészen szünetel. Súlyos esetekben valóságos dühöngési rohamok észlelhetők, a beteg kutya módjára ül a földön, esetleg hány, a lélegzés is szapora és nehezített s végül, többnyire fulladás miatt, bekövetkezik a halál. A betegség majd csak igen rövid ideig tart, majd egy hétnél hosszabb időre is elhúzódik. Az esetek többségében helyes kezelés mellett gyógyulás következik be. A gyógykezelésnek szorosan a fenforgó eset természetéhez és súlyosságához kell alkalmazkodnia, a szakember feladata az adott esethez mérten az eljárást esetről-esetre megjelölni.

A FÛBETEGSÉG (GRASS SICKNESS) ELÕFORDULÁSA MAGYARORSZÁGON

A szerzõk áttekintik a fûbetegség elõfordulásának, feltételezett kóroktanának, valamint klinikumának szakirodalmát, és – hazai vonatkozásban elsõként – beszámolnak saját tapasztalataikról.
Egy észak-magyarországi, 1–3 éves csikókból álló ménesben, összesen 55 állat közül 15 egyed betegedett meg rövid idõn (egy-két héten) belül, 2001 nyarának kezdetén.
A betegség elõfordulásának körülményei és a tünetek megfeleltek a fûbetegség heveny alakjának. A heveny formában különösen jellemzõ volt az, hogy az emésztõszervi tünetek (vékonybélbénulás, másodlagos gyomorkitágulás, a vastagbéltartalom besûrûsödése) mellett idegrendszeri tünetek is kialakultak (tompultság, ptosis, mozgászavar, izomremegés). Az elsõ megbetegedések észlelését követõen a lovakat a legelõrõl lehajtották, istállóba, ill. elkülönített karámba helyezték, és teljes takarmány-, valamint ivóvízváltást hajtottak végre. A helyszínen és az ÁOTK Üllõi Nagyállatklinikáján elvégzett gyógykezelések során végbélen keresztüli beöntésekre, a gyomortartalom ismételt lebocsátására, intravénás elektrolit- és folyadékpótlásra került sor, továbbá görcsoldókat, fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsökkentõ szereket és a gyomor-bél rendszer motilitását fokozó készítményeket adtak. Az érintett állomány egészségesen maradt egyedei probiotikumokat kaptak a bélflóra befolyásolására, mivel újabban igazolódni látszik a bélcsatornában túlszaporodó Clostridium botulinum C típusú toxinjának kóroktani szerepe. Az intézkedések helyességét látszik alátámasztani, hogy a megbetegedések kezdetétõl számított három hét múlva újabb esetek nem fordultak elõ. Az azóta eltelt több mint egy év alatt a betegség ismételten nem jelentkezett, jóllehet a ménest ugyanazon a legelõn tartják.
A betegség okozta károkat jellemzi, hogy az 55 csikóból összesen 15 (27%) betegedett meg, és közülük mindössze 3 állat élte túl a betegséget (kettõ a heveny, egy pedig az idült formát követõen).
A kórboncolási leletek – különösen a ganglionok, a gerincvelõ és a nyúltvelõ idegsejtjeiben talált degeneratív elváltozások – jellemzõek voltak a fûbetegség heveny és idült alakjának a szakirodalomból ismert morfológiai képére.

Gyakran előforduló bőrbetegség az izlandi lovaknál a nyári ekcéma. Ebben az öröklődő betegségben az Izlandról behozott lovak 60 százaléka és a kontinensen neveltek 20 százaléka szenved.
A nyári ekcéma egyes szúnyogok csípésére jelentkező allergiás reakció, amelynél területenként különböző szúnyogfajok jöhetnek szóba. A betegség kizárólag a meleg évszakokban jelenik meg és erős viszketést okoz.
Az érintett lovak vakaródzni kezdenek az ekcémás helyeken, így a faroknál, sörénynél.
A farok és a sörény hamarosan hiányossá válik, szőrtelen, később pedig véres sebek keletkeznek. Szerencsére a lovak használatát ez csak ritkán akadályozza. Egyes esetekben viszont az ekcéma olyan súlyos formában jelentkezik, hogy az állatot nem lehet lovagolni, mert rendkívül nyugtalan.
Bebizonyosodott, hogy a fehérje túletetés a betegség kitörését elősegíti és a tüneteket súlyosbítja. Egyes vitaminok és ásványi anyagok, mint pl. a kálcium, a B-vitaminok és a magnézium hiánya is fontos szerepet játszik.

Mit tehetünk a nyári ekcéma ellen?
Gyógymód nem létezik, csak a tüneteket enyhíthetjük. Főleg a rovarok elleni védekezés hatásos. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a megbetegedett lovakat sötét, hermetikusan lezárt istállóban kell tartani, de a kritikus napszakokban (sötétedéskor, vihar előtt) célszerű a lovakat bevinni az istállóba. Ezen kívül ügyelni kell arra, hogy a legelő ne legyen víz közelében és általában is inkább száraz legyen.
Különböző takarmánykiegészítők, mint pl. a fokhagyma vagy a csalán hatásosak a rovarok ellen és pozitívan hatnak az érintett lovak anyagcseréjére.

A legjobb megoldás a speciális ekcématakaró, amely megvédi a lovat a rovarcsípésektől. Svédországban 1989 óta sikeresen alkalmazzák és időközben elismert gyógymóddá vált, amit sok állatorvos ajánl. A takaróval enyhíthető vagy meg is szüntethető a viszketés, ami által a ló megnyugszik és újra normálisan viselkedik. Lehet, hogy a betakart ló látványa mosolygásra készteti szomszédunkat, de az a fontos, hogy a lovunk nem szenved.

Egy ekcémás ló kezelése általában időigényes és hosszan tartó. A megfelelő gyógymód megtalálása, ha egyáltalán lehetséges, csak hosszú keresés után sikerül.

Mielôtt a különbözô betegségek elleni vakcinázásokról beszélnénk, a jobb érthetôség kedvéért tisztázni szeretnék néhány alapfogalmat. A vakcinázás tulajdonképpen olyan megelôzô (preventív) kezelés, melynek az a célja, hogy kialakítsuk lovaink szervezetének saját védettségét a legfontosabb fertôzô lóbetegségek ellen, anélkül hogy a betegségeken át kellene esniük

Az alapimmunizálás azt jelenti, hogy általában kettô (ritkán három) sorozatban adott oltással a ló immunrendszerét "ráhangoljuk" az adott betegségre, és így egy tartósan magas ellenanyagszintet érünk el a vérben. A grafikonból látható, hogy ha nem alapimmunizáljuk a lovat, akkor sohasem érjük el az optimális "teljes védettség" szintjét. Az alapimmunizálás két oltása általában 8 he-
tes idôközzel követi egymást (lásd a grafikont!).

A vakcinázásnak számos általános alapszabálya van, s ezeket az állatorvosnak be kell tartania. A legfontosabbak, amelyekrôl a lótulajdonosnak is tudnia kell:

o Csak egészséges lovakat szabad vakcinázni.
o Még a leghatékonyabb, legerôsebb védettséget adó vakcinák sem adhatnak tökéletes (100%-os) védelmet, ezért mindig és mindenben törekedni kell a betegségek megelôzésére is. Ne hagyatkozzunk "csak" a vakcinára!
o Ha vakcinázunk, akkor valamennyi együtt tartott (egy állományban lévô) lovat ugyanazon betegség ellen egyformán kell oltani.
o Vakcinázni csak jól érdemes, mert a nem szakszeruen vagy az ötletszeruen végzett vakcinázás általában ablakon kidobott pénz!

Ezzel el is jutottunk az egyik legfontosabb kérdéshez, miszerint mit jelent jól vakcinázni?
Jól vakcinázzuk lovainkat, ha ez az állatorvosi szakma szabályainak megfelel, tényleges védettséget ad, és a tulajdonos számára is a legoptimálisabb költséget jelenti.
Mik azok az állatorvosi szempontok, amelyeket be kell tartanunk? A legfontosabb az, hogy minden vakcinázás csak akkor hatékony, ha azt alapimmunizálás elôzte meg. Az alapimmunizálás két oltásból áll, és ezt követhetik a rendszeres - általában évenkénti vagy szükség szerint gyakoribb - ismétlôdô védôoltások.
Annak megtervezését, hogy mikor és mivel oltsunk, igen sok tényezô befolyásolja. Ez a feladat nagy szakmai felkészültséget igényel, tehát a vakcinázási program elkészítését bízzuk lóhoz értô állatorvosra!
Mennyire fontos a vakcinázási programok pontos betartása?

A vakcinázási programokban foglalt oltások idôpontjának betartása lényeges kérdés, mert a vakcinák csak akkor biztosítanak folyamatos és tartós védettséget, ha azokat a használati utasítás szerint rendszeresen beadjuk. Ez nem percnyi pontosságot jelent, de jelentôsen ne térjünk el a kijelölt idôponttól. Ezért célszeru, ha a tulajdonos is számon tartja a soron következô vakcinázásokat, és állatorvosával folyamatosan egyeztetik és nyilvántartják az elvégzett oltásokat. Természetesen az oltásokat az oltási könyvekbe is be kell vezetni, és az állatorvosnak ezt igazolnia kell, mert ez bizonyítja hivatalosan (pl. versenyeken) a vakcinázás megtörténtét.
Ha lényegesen (hetekkel, hónapokkal) eltérünk a programban elôírt idôponttól, akkor lyukakat hagyunk a védelmen. Ha nem biztosítjuk a folyamatos védelmet, akkor az is elôfordulhat, hogy a gyengébb védettséget adó vakcinák esetében (ilyen például a "kancák vírusabortusza", a köznyelvben: vírusos vetélés) indokolt lehet a lovak ismételt alapimmunizálása.

Gyakran elhangzik az a kérdés, hogy mi ellen kell vakcinázni lovainkat?
Ennek a kérdésnek a megválaszolását számos tényezô befolyásolja. Ilyen például a lovak tartási körülményei (pl. istállózott vagy ménesi tartásról van-e szó, együtt tartják-e a korcsoportokat), a ló értéke, a hasznosítás iránya (pl. hogy tenyészállatokról, sportlovakról vagy hobbilovakról van szó), de ilyen lehet a tulajdonos "pénztárcája" is.
Tudnunk kell, hogy nem minden fertôzô lóbetegség elôzhetô meg vakcinázással. Számos olyan lóbetegség van, ami ellen létezik vakcina, de miután az adott betegség Magyarországon és Európában nem fordul elô, így nem is oltunk ellene.
A következôkben ezért csak azokat a betegségeket tekintjük át, amelyek ellen hazánkban engedélyezett vakcina kapható.

A tetanusz elleni vakcinázás a lótartás elengedhetetlen része. Kiemelten fontos kérdés, mert ennek a betegségnek a megelôzése vakcinázással sokkal hatékonyabb és nagyságrendekkel olcsóbb, mint a kezelése. Fontos tudni, hogy a tetanusz olyan sérüléseken át is kialakulhat, amiket nem lehet észrevenni. Ilyenek lehetnek a szájüreg sérülései, fedett (a pata mélyében lévô) patasérülések, vagy akár bélférgek által okozott sérülés a bélfalon. Egy tetanuszos ló kezelése hetekig eltarthat, ennek költsége akár összemérhetô a ló árával, és nem minden esetben vezet gyógyuláshoz! Így ha valaki azt gondolja, hogy a tetanuszt elkerülheti azzal, ha sérülések esetén szérumot alkalmaz, két fontos dolgot nem vesz figyelembe. Egyrészt a már említett rejtett sérüléseket, másrészt azt, hogy a szérumozás csak 2-3 hetes védettséget ad, és drágább, mint az éves védettséget adó vakcinázás.

A lóinfluenza elleni védekezés is kiemelten lényeges. Ez a betegség igen ragályos, nagyon gyorsan terjed és nagy károkat okoz. Igaz - a tetanusszal ellentétben - ritkán jár elhullással, de a hatékony kezelése ijesztôen magas költségekkel járhat. A betegség legnagyobb kártétele, hogy kezelés hiányában gyakran szövôdményekkel gyógyul. Ilyenek lehetnek például az ízületgyulladások, tüdôelváltozások, amelyek késôbb csökkentik a ló használati értékét. A Magyarországon jelenleg érvényben lévô MLSZ-versenyszabályzat szerint versenyen csak lóinfluenza ellen szakszeruen oltott ló vehet részt. (Az már más kérdés, hogy miért csak ezt az egy oltást követelik meg?)

A veszettség mint lóbetegség csak néhány éve került a figyelem középpontjába. A veszettség ellen kizárólag vakcinával védekezhetünk hatékonyan, mert a már a betegség tüneteit mutató ló menthetetlen, a betegség mindig halálhoz vezet. A lóra a veszettség csak veszett állat harapása utján terjedhet. A veszettség elleni vakcinázás olcsó és legalább egy éven át igen jó védettséget ad. Ráadásul elkerülhetô vele mindaz a kellemetlenség, ami a betegség megállapítása után a tulajdonosra vár (karantén, a lóállomány kötelezô leoltása veszettség ellen, a veszett lóval érintkezett valamennyi ember sorozatoltása stb.).

A vírusos vetélés elleni vakcinázás jelenti a tulajdonos számára a legnagyobb költséget és az állatorvos számára a legtöbb fejtörést. A kórokozó elleni védekezés nem állhat csak vakcinázásból, hanem be kell tartanunk néhány fontos járványvédelmi szabályt is. Ebben a tekintetben a legjobb tanácsot az állományt kezelô, így a helyi viszonyokat jól ismerô állatorvos adhatja. A betegség kórokozójáról tudni kell, hogy szinte minden állományban jelen van, ha nem is okoz minden évben tüneteket. A betegség nem feltétlenül jár mindig vetéléssel, mert elôfordul, hogy "csak" légzôszervi tüneteket, gerincvelô-gyulladást okoz, vagy egyszeruen "csak" gyenge csikó születik. Tehát ha nem is fordul elô vetélés, az még nem jelent mentességet a kórokozótól. Azt pedig megfontolás tárgyává kell tenni, hogy mi okoz nagyobb "kárt" a tulajdonosnak: a vakcinázás költsége, vagy az elvesztett csikók és az egy éven át feleslegesen tartott tenyészkancák.

Tapasztalatom szerint, sokak számára nem ismert, hogy ez ellen a betegség ellen csak évente minimum kétszeri vakcinázással tudunk hatékonyan védekezni. Nyugat-Európában már évente háromszor oltanak, az Egyesült Államokban pedig a nagy értéku lovakat akár évente négyszer is leoltják.

A virus arteritis (EVA) és az ellene történô védekezés - a veszettséghez hasonlóan - szintén az utóbbi néhány évben kerül a figyelem középpontjába. Ezzel a betegséggel elôször azok a lótartók kerültek kapcsolatba, és okozott nekik sok kellemetlenséget, akik tenyészállatokat exportáltak az EU-ba. A betegség igen ijesztô tüneteket okozhat (pl. tüdôödémát, vérzéseket, súlyos hasmenést stb.) és a kancáknál vetéléssel is járhat. Ezeket a klinikai tüneteket hazánkban még nem észlelték, de a vérvizsgálatok szerint a kórokozó nálunk is jelen van, elsôsorban a vírusokat hordozó és terjesztô ménekben. Ez a betegség, illetve a betegséget okozó vírus elleni védekezés azért vált nálunk is fontos kérdéssé, mert 2003 februárjában megjelent egy jogszabály, amely meghatározza az EVA betegség elleni védekezés szabályait, és lehetôséget ad a vakcinázásra is. A betegség ellen elsôsorban a tenyészméneket és a nagy értéku tenyészkancákat célszeru oltani.

Állami Ménesgazdaság
3348. Szilvásvárad, Egri út 16. Telefon: 36/355-587
Állatorvostudományi Egyetem Kisérleti Intézet
2225. Üllő, Dóra major Telefon: 29/320-027
Anifil Kft.
6000. Kecskemét, Kaszap utca 4. Telefon: 76/329-954
Bábolna Rt.
2943. Bábolna, Mészáros út 1. Telefon: 34/369-111
Bubó Bt.
9184. Kunsziget, Duna utca 2. Telefon: 96/485-397
Dr. Ádám Sándor
3293. Visznek, Újvilág út 39/c Telefon: 37/329-016
Dr. Becsky György
4351. Vállaj, Szabadság út 99. Telefon: 44/355-421
Dr. Liszkai Ferenc
3929. Tiszaladány, Dózsa György út 10. Telefon: 47/352-352
Dr. Szentirmai István
2941. Ács, Gyóni út 2. Telefon: 34/385-369
Enyingi Agrár Rt.
8130. Enying, Kossuth utca 42. Telefon: 25/240-592
Epona Lovasklub Kft.
4071. Hortobágy-Máta, Telefon: 52/369-092
Equi Medical Kft.
4400. Nyíregyháza, Hímes út 10. Telefon: 30/953-64-46
Galaxis Kft.
7306. Magyarszék, Sikonda lovarda Telefon: 30/226-06-78
Gróf Gyula és Társa.
8556. Pápateszér, Jókai utca 19. Telefon: 89/352-074
Hód-Mezőgazda Rt. Aranyág Ménes
6800. Hódmezővásárhely, Serház tér 2. Telefon: 62/344-687
Holló Bt.
7041. Vajta, Lovas tanya Telefon: 25/229-179
Hubertusz Agráripari Rt.
8646. Balatonfenyves, Nimród út 1. Telefon: 85/330-044
Hutex 97. Kft.
3388. Poroszló, Alkotmány utca 81. Telefon: 36/353-204
Kabala Ménes Kft.
8951. Bak-Rádiháza, Gutorfödje Telefon: 92/375-003
Lajkó László
8196. Litér, Dózsa György út 73. Telefon: 88/463-110
Lajta-Hansági Mg.Rt.
9200. Mosonmagyaróvár, Kélnoki út 13. Telefon: 96/212-874
Magosi és Társa Bt.
5820. Mezőhegyes, Állatkórház Telefon: 68/466-015
Nemzeti Lovarda, Tattersal
1087. Budapest, Kerepesi út 7. Telefon: 210-26-63
VENO Kft.
9231. Máriakálnok, Telefon: 96/206-380
Vörös József
8932. Gyűrűs, Petőfi utca 2. Telefon: 30/956-69-22